Mihálykám holnap huszonkét éves :-).
Sokáig a gyerekeim születésnapját a magam ünnepének is éreztem :-) - mivelhogy ők az én teljesítményem :-).
Ma már önálló, fölnőtt emberek.
Babatakaró:
Sebastien Lucas-jának
Ildi Szonjájának
Monika Soňájának
Aztán:
Lajos kék-piros kunyhósa - ezer éve kész a blokkok,
a sok-sok félkész - nekem is hozzá kéne fognom finiselni az ufókat. Már azt sem tudom, mi mindenem van.
Túlélő készlet - fogalmazódgat egy ideje.
Ja, az osztrák cselendzst kérik kiállításra. Nem tagadom le, de nincs is mit dicsekednem vele.
Legszivesebben a festett anyagaimból varrnék. Foltok, ívek, szinek, nagyjából megvannak. Több is.
Meg hát a világbavarrós lehetőségek, amikor kilométerekre ki lehet zárni mindent magam körül, főleg az agyamból.
Elmegyünk választani, mert ne szülessen eredmény nélkülünk. Nem nagyon bízom a változásban, de ha mégis, az akkora lendületet adna, mindjárt könnyebben lélegezne az ember.
Vásáryovával kellett volna kezdeni. Havel és Göncz szintjére hozta volna föl az országot. Bútora meg Sólyoméra.
Jövő hétvégén közös varrás Janánál Léván. Már várom.
Nehéz hét befejezése lesz.
Sok a munka, de az jó. Szeretek dolgozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése