megint a "hiába várom kívülről a változást" esete forog fenn. Agyban dől el minden - még a fogyókúra is, - de nincs kívülről rásegítés.
Nyomott, lélekre rátelepedő, hiába van tavasz hangulatban elemelkedettnek lenni?
Fegyelmezett vagyok, szótlan vagyok - sótlan vagyok. És szürke - szürke szürke.
A választók felének minden mindegy, vagy nem látták a lehetséges különbséget, vagy mi a fene van? Úgysem lehet különbség, vagy csak jó idő volt, és inkább a kertben butykásztak? Abból több a haszon.
Így telik el az életünk?
Persze, agyban dől el minden.
És a korlát kicseréléséhez igazán nincs szükség sok pénzre. Sőt, levágni, és egyáltalán ne legyen korlát, az meg legfeljebb két óra munka. Meg kell tenni az első lépést.
Hányinger.
Mitől vagyok függő? A körülményeimtől. Mennyire? A tehetetlenségem fokáig. Tehát nagyon?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése