Születésnapos szivecske

Jankáé lesz, csak még nem tudom, melyiké :-). Lia szólt, hogy kerek éves lesz.

Tuci fölhívására készültek

Küldenek majd a szlovákiai lányok is.

Golf plus

Gyönyörű és kényelmes.
Mehetek Kecskemétre.

Kiváncsi vagyok

A könyvtár és a tömegközlekedés

Nyilvánvaló a párhuzam.

Nincs változás, fennforgás van

megint a "hiába várom kívülről a változást" esete forog fenn. Agyban dől el minden - még a fogyókúra is, - de nincs kívülről rásegítés.
Nyomott, lélekre rátelepedő, hiába van tavasz hangulatban elemelkedettnek lenni?
Fegyelmezett vagyok, szótlan vagyok - sótlan vagyok. És szürke - szürke szürke.

A választók felének minden mindegy, vagy nem látták a lehetséges különbséget, vagy mi a fene van? Úgysem lehet különbség, vagy csak jó idő volt, és inkább a kertben butykásztak? Abból több a haszon.
Így telik el az életünk?
Persze, agyban dől el minden.
És a korlát kicseréléséhez igazán nincs szükség sok pénzre. Sőt, levágni, és egyáltalán ne legyen korlát, az meg legfeljebb két óra munka. Meg kell tenni az első lépést.
Hányinger.
Mitől vagyok függő? A körülményeimtől. Mennyire? A tehetetlenségem fokáig. Tehát nagyon?

Piros-fehér korlát

1. talán már észre sem vesszük
2. perceken belül fekete-fehérré változott az emlékezetében

Kalapot a lehetetlen lila (ami szürke-narancs) kocka tetejére vs. nem írhatom elő, milyen ruhát viselj.

Makovecz kérdése

Így vezette be:
Két magzat beszélget:
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Hiszen onnan még senki nem jött vissza ....

Keserű

Pokoj v duši

Mokos Attila. Jó volt moziban, elejétől a végéig egyhuzamban, értelmes, hiteles, jó filmet látni.
A lélek nyugalma, Egy fájó szív békéje, isten tudja, melyik a jobb. Alig látok mozifilmet, nincs összehasonlítási alapom. A tévében csak a sok gyilkolászásos akciófilm, a fiúktól itt-ott dvd-n valami érdekesebb. Ági filmjét is szivesen megnézném. Ez tetszett.

Túlélünk

Nem mondom, hogy agónia, vagy döglődés, mert pozitív vagyok. Akarok lenni.
Remélem, a többiek rendben vannak.

A nagy SZU iránti utálat és a nagy USA iránti vágyódás mára teljesen kifordult önmagából. Egyszer - vagy többször? , de biztosan még a kezdetek kezdetén, - válaszoltam valami greencardos akármire. Rendre érkeznek a meghívók, amiket rendre nem törlök, mert hátha meggondolom magam, - dehogy fogom, meg nosztalgia: ha harminc évvel ezelőtt lett volna ilyenem, és gondoltam-e volna akkor, hogy majd egyszer ilyenem lesz?, - dehogy gondoltam, átmentem az út másik oldalára, ha rendőrt láttam.
Különben meg agyamra mennek. Most kellenék nekik?
Voltunk párszor a párkányi kaszárnyában a barátság jegyében és hónapjában műsorral föllépni. Verset mondtam meg konferáltam. Utána diszkó. Mindenkinek kínos volt.
Az orosz tanárunk csuvas, vogul, cseremisz, manysi, votják, zürjén vidékekről szerzett be levelező címeket. Ezt egy kicsit most összekevertem, mert némelyik nyelv, más meg nyelvcsalád. Már nem tudom potosan.

Holnap közös varrás Léván Janánál, aki brünni, de Lévára jött férjhez, és a férje kedvéért még Brünnben megtanult magyarul. Táskát varrnak a lányok, nagymamásból, de nem muszáj, én meg semmiből, mert nincs esélyem elkészülni a házi feladattal. Majd lézengek egy darabig köztük.

Beleolvastam pár blogba.
Érdekes, hogy Juhizzsal a csak semmi New York hangulata, Violinivel meg az angolul olvasás jött egy időben. Most látom csak, mennyire ellentmondásos ez.